Szakmai önéletrajz

Földes György

történész, tudományos kutató, egyetemi oktató

(Budapest, 1952. december 30.)

1977-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem–szociológia szakán. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, amelynek címe Az újpesti munkásmozgalom 1929–1944. 1981-ben politikai gazdaságtan továbbképző tanfolyamot végzett az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1989-ben jelent meg a Hatalom és mozgalom 1956–1989 című monográfiája, amely kísérletet tett a Kádár-korszak kritikai elemzésére. 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett, disszertációját a gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási kutatásai alapján Az eladósodás politikatörténete 1957–1986 címmel védte meg. 2010–ben MTA doktori címet szerzett a Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989 című monográfiájával. 2012-ben habilitált az ELTE BTK-n A Kádár-rendszer hivatalos nemzetfelfogásának változásai 1956–1988 című eladásával. Jelenlegi kutatásai középpontjában Kádár János politikai életpályája, a magyar-szovjet kapcsolatok és a Kádár-korszak átfogó, általános kérdései állnak.

Az egyetem elvégzése után 1977 és 1989 között a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa. 1990 és 2016 között a Politikatörténeti Intézetben dolgozott, előbb tudományos munkatársként, 1991-től igazgatóként, majd főigazgatóként. 1986 óta rendszeresen folytat oktatói tevékenységet. 1998-tól 2011-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének docense, 2003-tól az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Programjának előadója. 2012-től a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának vendégoktatója. A Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja. Tudományszervezői munkásságát jelzi, hogy 2001 és 2004 között vezette a Politikai kultúra és politikai mentalitás Magyarországon a XX. században címet viselő Széchenyi kutatási projektet, illetve főkoordinátorként működött közre a Politikatörténeti Alapítvány Társadalomelméleti Kutatócsoportjának két – egyenként hét, illetve négy projektből álló – kutatássorozatában 2003 és 2005, majd 2007 és 2008 között. Szerkesztőként számos tanulmánykötet elkészítéséhez járult hozzá, továbbá sorozatszerkesztője a Politikatörténeti Füzetek és a Húsz év után sorozat kiadványainak. Rendszeresen tart előadásokat hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon és fórumokon. Intenzív tudományos kapcsolatokat ápol az erdélyi tudományos élet képviselőivel, többek között a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, illetve a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Intézetben.

Iskolák, tudományos előmenetel

1977 ELTE BTK – történelem-szociológia diploma
1979 ELTE BTK – Egyetemi doktori disszertáció (Az újpesti munkásmozgalom története 1929–1944)
1981 Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem – politikai gazdaságtan továbbképző tanfolyam
1995 a történelemtudományok kandidátusa (Az eladósodás politikatörténete, 1957–1986)
2010 MTA doktori fokozat, történettudomány (Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989)
2012 habilitált doktor – ELTE BTK (A Kádár-rendszer hivatalos nemzetfelfogásának változásai 1956–1988)

Munkahelyek, beosztások

1977–1989 Párttörténeti Intézet, tudományos munkatárs
1989–1990 MSZMP, majd az MSZP központja, politikai tanácsadó
1990–1991 Politikatörténeti Intézet, tudományos munkatárs
1991–2016 Politikatörténeti Intézet, igazgató, majd főigazgató
2017-től Politikatörténeti Intézet, ügyvezető igazgató

Kutatási területei

A Kádár-korszak politikatörténete, Kádár János politikai életpályája;
Magyar-román kapcsolatok, az erdélyi magyarság 1956–1989;
Magyar-szovjet kapcsolatok a II. világháború után;
Magyarország gazdaság és társadalomtörténete a XX. században;
A történetírás módszertani kérdései.